A Vadászlapban megjelent korábbi számokban végigvettük a sörétlövés főbb technikai és emberi tényezőit. A mostani számtól kezdődően megpróbáljuk összerakni mit és hogyan kell tennünk egy szép találat érdekében.
Az minden kezdő számára világos, hogy a mozgó korong eltalálásához „elé kell lőnünk”. De az, hogy „mennyivel” és „hogyan” már cseppet sem ennyire egyértelmű, mondhatjuk, hogy ezek a sörétlövés legnagyobb kérdései. Sajnos a hazai irodalom meglehetősen szegényes a témában, ezért még sok gyakorlott lövő sincs tisztában azzal, hogy milyen stílusok, koronglövő metódusok léteznek és melyik mire jó és mire nem. Alapjában véve három fő módszert különböztetünk meg attól függően, hogy a célhoz képest honnan indul a cső, hová mutat abban a pillanatban, amikor a tus felér a vállgödörbe és elkezdődik a lendítés mozdulata. Amikor a cső a korong mögé érkezik akkor a metódust „lövés átlendítéssel” hívjuk, vagy „meszelős technikának”. A következő a „mutass rá és lendíts”, ennél a felvétel közben végig a korongra irányul a cső, míg a harmadiknál végig előtte van. Ezt „lövés elé vezetéssel” metódusnak hívjuk. E havi számunkban az elsőnek említett, meszelős módszerről lesz szó.
Gyakorló oktatóként úgy látom, hogy itthon ez a legkevésbé népszerű technika, legkevesebben ezt próbálják alkalmazni vadászaton vagy akár a lőtéren, annak ellenére, hogy az egyik legsokoldalúbban alkalmazható mind vadászaton, mind a lőtéren. Nézzük, pontosan hogyan is kell kivitelezni egy lövést, ha ezt a módszer kívánjuk alkalmazni. A februári számban már tárgyaltuk, hogy a korong röppályáján meg kell határoznunk sarokpontokat. Ezek a kezdőpont, itt látjuk meg a korongot élesen és a találati pont, ahová a lövést leadjuk. Ehhez a kettőhöz most egy harmadik sarokpont jön, ez a tartó pont, ahová a csövet tesszük, amikor várjuk a korongot. A most tárgyalt lövés átlendítés technikánál a tartó és kezdőpont egybeesik, tehát oda mutat a cső, ahol legelőször élesen rá tudunk fókuszálni a célra. Amint itt megjelenik a korong, a szemünk fókusza rátapad, majd a cső elindul a korong után, folyamatosan mögötte maradva. Amikor a tus felér a vállhoz és az archoz, akkor kezdődik a lendítés mozdulata, amivel a korongot megelőzzük és még mozgás közben elsütjük a fegyvert. Hogy mennyivel mögötte maradjunk? Minél inkább keresztben megy a célunk, annál jobban lemaradhatunk. Ekkor ugyanis a lendítésünk is gyorsabb, nagyobb mozdulat lesz, ahhoz, hogy a kellő távolságra a korong elé tudjuk lendíteni a csövünket. Számokban kifejezve a „lemaradást”, mértéke 30 cm és 1,5 m között változhat. Előnye ennek a technikának, hogy egy kezdőnek hamar sikerélményt ad, hamar találni tud vele. Vadászaton ez a legtermészetesebb, mivel nem tudhatjuk, hogy mikor honnét érkezik a vad. Nagy előnye még, hogy a korong vonalát jól le tudjuk követni, ezáltal alá vagy fölé ritkán hibázunk ezt a módszert alkalmazva. Fontos leszögezni, hogy ez sem egy csoda módszer, de könnyen tanulható. Ha első mozdulattal vállhoz kapom a fegyvert és csak utána keresem a csővel a korongot, akkor nagyon le leszek maradva. Ettől fogva nagyon sietnem kell, hatalmas lendülettel érkezem a korong elé, többnyire túlságosan is elé! Ennek eredménye az lesz, hogy megáll a cső és a nagynak látott „elétartásból” mégis mögé lövünk. Tehát aki jól szeretné alkalmazni a metódust figyeljen a következőkre: 1. A fegyver felvétel és a cső indítása a korong mögé egyszerre történik. 2. A szem fókusza végig a célon van, nem nézünk vissza a csőre, hogy mennyivel van éppen előtte vagy mögötte. 3. A lövést elkísérem, lövéskor és még utána is viszi tovább a csövet a lendület.
Bár szinte a legtöbb korongtípusra jól alkalmazható a fenti módszer, én leggyakrabban a kis szögben elmenő úgynevezett negyedes korongokra alkalmazom. Ekkor a beállást oda veszem fel, ahol szeretném eltalálni a korongot. Azon a ponton, ahol élesen meglátom, várom a csővel és a szememmel is. Amint a korong elhagyja a csövet, indul a felvétel és cső a korong után, egyszerre! Amikor a tus vállba ér a cső 30-40 cm-el van a korong mögött. Innen indul a cső gyorsítása, majd amikor a cső a korongra ér, elsütöm a fegyvert, de a mozgás nem áll meg. A lendület hozni fogja a kellő „elé lövést”, azt nem kell látni a sütés előtt. Ha jól mozog a lövő és még láthatóan el is hagyja a cső a célt lövés előtt, akkor elé fog lőni, minden esetben. Próbálják ki, működik!
A mostani számtól kezdődően szeretném a különböző koronglövő szakágakat és a köztük lévő lényeges különbségeket bemutatni. A legkorábbi, sörétes puskával gyakorolt „sport” az élőgalamb lövészet volt. Az élőgalamb lövészetet már állatvédelmi okokból szinte mindenhol betiltották, de a szakszavait azóta is használjuk. Élőgalamb lövésekor a lövő nem tudta, hogy kérésére éppen melyik előtte lévő kalitkából engednek galambot, amit aztán egy bizonyos távolságon belül meg kellett lőni. A madarakat tartó kalitkát trap-nak (csapdának) hívták, mert egy csapóajtóval tudták a madarat a lövő kérésére, pull! (húzd!) elindítani. A korongot a mai napig hívjuk agyaggalambnak is, ahogyan a gépkezelőt is pullernek. Az élőgalamb versenyek betiltásával egyre népszerűbb lett az azt utánzó koronglövő diszciplína, amit traplövészetnek hívunk. A traplövészet 1900 óta a mai napig olimpiai szám, kevesen tudják, hogy Halasy Gyula 1924-ben Párizsban egyéni aranyérmet nyert benne. Az olimpiai trap pályán 5 lőállás van egymás mellett, egy vonalban, egymástól 3 méterre. A lőállások előtt 15 méterre egy árok van, benne 15 különböző irányba, magasságba, de mindig a lövőtől elfelé dobó géppel. Minden lőálláshoz tartozik 3 gép, ebből egy jobbos korongot dob, egy egyenest, egy balost. A lövő nem tudja, mikor melyik gépből jön a korong, amit meg kell lőnie. Egyszerre egy korong jön, a kérés után azonnal és a fegyvert vállba lehet venni már a kérés előtt. A korongnak legalább 76 méterre el kell tudni repülni a dobógéptől, ez azt jelenti, hogy a kezdősebessége 100 km/h körül van. A 125 korongos alapversenyben lehet duplázni a korongra, a találat ugyanolyan értékű akkor is, ha másodikra találja el a lövő. A legjobb 6 versenyzőnek megrendezett döntőben egy célra csak egy lövésre van lehetőség. A söréttöltet tömege maximum 24 g lehet, a kaliber legfeljebb 12-es. A traplövő puskák általában 76-81 cm hosszú csővel készülnek, szűkítésük általában háromnegyedes és teljes. A rotte 6 fős, öten a lőállásokban, egy az egyes lőállás mögötti várakozó pozícióban. Minden korong után egy lőállással továbbmennek a lövők jobbra. Az 5. után a várakozó állásba, míg a várakozó helyről az első lőállásba. Az igazán jó lövők az alapverseny 125 korongjából 120 vagy több találatot is el tudnak érni. Hazánkban az olimpiai trap mellett universal trap és vadásztrap versenyeket szoktak még rendezni. A pálya kialakítása legtöbbször megegyezik az olimpiai trapnál leírtakkal, de a korongok kissé lassabbak és csak 5 gép dob. A vadásztrap fontos szabálya még az is, hogy a fegyvert csak akkor lehet vállhoz emelni, ha korong már a levegőben van.
Remélem sokuknak értékes tanácsokkal szolgál ezen cikkem is, a következő hónapban egy újabb metódussal és a skeetlövészettel ismerkedünk meg. Addig is ne feledjék a cikkekhez tartozó videókat!
Pontos lövéseket,
Varga András
